A hétfői parlamenti döntés várható hatásai …

Hétfőn a parlamentben elfogadták az új „orvostörvényt”,  a kormányközeli híradások béremelésről és a hálapénz eltörléséről szólnak.

A béremeléssel már több évtizede adós az ország vezetése. Még a szocialista államvezetés honosította meg, hogy az orvosok a nyugati bérek töredékéért dolgozzanak. Akkoriban jött divatba a „hálapénz” mint orvosoknak juttatott borravaló, mellyel kiegészíthették jövedelmüket, így érve el többé-kevésbé elfogadható fizetést. Aztán a hálapénz egyik-másik területen óriásivá nőtte ki magát, míg más, hálapénzmentes terület orvosai elkezdtek több munkahelyen dolgozni, kihasználva a hiányszakmák adta lehetőséget a magasabb bérek eléréséhez. (Ha az ember egy másik kórháznál is dolgozik, a másik kórház sokszor megadja neki a magasabb bért, míg a saját kórházában marad az alacsony fizetés. Ha viszont elszerződik a másik kórházba, rögtön megfordul a helyzet. A fene érti, hogy ez miért jó.) A vállalkozókedvűek pedig magánrendeléseket nyitottak. Ebből áll az orvosok „önkizsákmányolása”, hiszen a több munkahelyen folyó munka, a magánrendelés mind-mind a szabadidő rovásra történik.

Ez a felállás nem nagy jövőképpel kecsegtet egy fiatal számára, egyre kevesebben választják ezt a szakmát. A fizetésemelés biztosíthatná, hogy továbbra is legyen utánpótlás, hogy a 10 év múlva is legyenek orvosok, akik ellátják a betegeket. Most, talán lesz béremelés. (Talán, mert a fedezetet senki sem látja, ígérgetni meg mindenki tud.) De miért nem tetszik ez az orvosoknak? A kormány a fizetésemelést „érdekes” feltételekhez köti:

A törvény szerint bármelyik, az állam alkalmazásában álló (eddig ún.”közalkalmazott”, mostantól „egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló”) orvos

1. 2 évre elvezényelhető lesz az ország bármely részére. Pl. Sopronból Miskolcra. A családja nélkül, természetesen.
2. Nem vállalhat másodállást. Sem orvosként, sem lakberendezőként, sem szállodavezetőként. (Igen, van olyan orvos, aki teljesen eltérő területen is tevékenykedik, akár jól menő vállalkozása is van. Ezt fel kell számolnia, el kell adnia) 
3. Ha valaki átszerződik egy másik kórházba, a fizetése 1 éven keresztül nem növekedhet. (Ez teljesen ellentétes a gazdasági törvényszerűségekkel, amik szerint ahol hiány van egy szakmából, ott magasabb bérek alakulnak ki, maguktól.)
4. Nincs szó az ügyeleti, délutáni, hétvégi, ünnepnapi és rendkívüli munkavégzésről, ezek díjazásáról, sem a veszélyességi pótlékról.

Vagyis katonai szolgálathoz hasonló szerződést kényszerítenének az orvosokra. A 2 éves időtartamra való ide-oda helyezgetés ötlete teljesen elfogadhatatlan. Az elvezénylés ráadásul úgy működne, hogy az érintettnek 10 napja lenne rá, hogy szépen áttelepüljön az új munkahelyére. Közben önmagának kellene megoldani a lakáskeresést és a lakhatás finanszírozását is. (Ó, bocsánat, bizonyára felajánlanak majd neki jó kis lepusztult szálláshelyeket, mint most, a COVID idején is.) A családi élet tervezése teljesen lehetetlenné válik, a teljes önfeláldozást várja a rendszer az orvostól.  A XXI.századi Európában nem akarunk középkori körülmények között élni, még ha lassan a jobbágy-földesúr viszony lesz is az általános országunkban.

A törvénynek egy olyan része is van, mely szerint az állami ellátásban dolgozó orvosok mostantól semmiféle módon nem vállalkozhatnak. A frissen végzett rezidens orvosokat már így is 10-12 éves munkaszerződések kötik, hosszú évekig nem hagyhatják el az országot, itt kötelesek dolgozni. Ezzel az új törvénnyel az idősebb orvosokat is gúzsba kötik, megtiltják az állami ellátás melletti vállalkozásokat. (Viszont, aki kilép az állami ellátórendszerből, azt rögtön tárt karokkal várják az egyre-másra nyíló magánklinikákon.) 

Mi fog történni a páciensek szempontjából?

A vállalkozó orvosok kilépnek a rendszerből. Ők az orvostársadalom legmobilisabb része, magánrendelnek, emellett a kórházakban hiánypótló munkákat látnak el – altatóorvosok, sürgősségi ellátó orvosok, speciális műtéteket végzők, ügyeletekbe besegítők. A kórházaknak szükségük van rájuk, nélkülük nem tudnák ellátni a feladataikat, vagy még hosszabb várakozási listák alakulnának ki. Ha ők nem lesznek, 

• hosszabbak lesznek az előjegyzési listák – amire eddig 2 hónapot kellett várni, arra ezután 6-8 hónapot is akár, legyen az akár egy ultrahangvizsgálat, egy kardiológiai szakvélemény, egy műtét;
• nem lesz annyi tapasztalt orvos az osztályokon és éjszaka az ügyeletben;
• nem lesznek idősebb orvosok, akik betanítják a fiatalokat;
• az állami ellátás színvonala romlani fog;
• a betegeknek magánrendeléseket és magánkórházakat kell felkeresniük, ha gyors és szakszerű ellátást szeretnének, és az ellátásért még többet kell majd fizetni. (Eddig, ugye, paraszolvenciaként működött a fizetség, ami, mivel törvény tiltotta, vagy volt, vagy nem, illetve az összege is teljesen a betegre volt bízva. Most majd a magánkórház szabja meg a tarifát);
• a TB összege növekedni fog, illetve minek fizetjük, ha az ellátást külön kell kifizetni.
• és még mi minden, amit nem látunk…

A tervezetet Áder János aláírta, vagyis mostantól törvény. A részleteket továbbra is homály fedi: lesz-e egyáltalán béremelés, vagy ez az egész csak a lakosság orvosok ellen heccelésére jó? (Arról nem fognak szólni a híradások, hogy a béremelésre, hát, nem volt fedezet.) Most akkor januártól börtön jár a hálapénz adásáért és elfogadásáért? (Ha mégsem lesz béremelés, és a betegek sem adnak hálapénzt, mi fogja a pályán tartani az orvosokat?) Milyen módon fog lezajlani, és ki dönti el, hogy melyik orvosnak hol kell dolgoznia? Egyáltalán – ez az egész automatikusan életbe lép mindenkinél, aki kórházban dolgozik, vagy elénk raknak egy szerződést, és meg lehet gondolni, hogy aláírjuk-e vagy sem?

Én nem vagyok hajlandó feladni az eddig felépített életemet, és katonaként teljesíteni a fent eldöntött parancsokat. Ezért én a magánutat választom. Hogy mikortól? Ezt majd meglátjuk…

Köszönöm megértésüket!