Gondolatok így év végén…

Rendelőinkben idén is zavartalanul folyt a munka a járvány ellenére is. A siófoki és a fehérvári magánrendeléseim ugyanúgy működnek, és továbbra is a Róbert Magánkórházban, Bp-en végzem a műtéteket. A fehérvári vérvételi helyünket egyre többen megismerik, már visszajáró pácienseink is vannak. Tina is nagyon kedvelt a kismamák körében, az 5D Babamozis napok telt házzal működtek.

Karácsonyra kaptuk ajándékként a legújabb miniszteri rendelettervezetet, ami újra a szakma (az ország) elhagyására késztethet sokakat. Még nem tudjuk, hogy az elképzelésekből mit fognak bevezetni, de az egészségügy újabb átalakítási terve nem tűnik sem betegcentrikusnak, sem dolgozóbarátnak. Az egészségügyi dolgozók katonaként – (rabszolgaként ?- ingyenmunkásként) történő ide-oda vezénylése lehet, hogy átmenetileg pótolni tud egy-egy hiányzó dolgozót, de rengeteg kérdés merült fel ezzel kapcsolatban (az elvezényelt dolgozó helyén ki fog dolgozni, hogyan fog történni a munka a mindig más és más orvossal, milyen felelősségbiztosítás lesz érvényben…), és a döntéshozók még nem tudtak válaszolni ezekre.

A gazdasági nehézségek miatt egyre frusztráltabb, egyre több súlyos betegségben szenvedő, elhanyagolt páciens keresi fel a rendeléseinket, olyan problémákkal, amiket egyre kevésbé lehet a magánrendelésen – laborháttér és egyéb diagnosztikus eszközök nélkül – megoldani, nem beszélve a műtéti ellátást igénylő esetekről. Ezeknek a betegeknek a kivizsgálása és gyógyítása kórházi feladat volna, az állami ellátók azonban egyre kevésbé látják el megbízhatóan a feladatukat, nagyon elkeserítő látni, hogy egyre többen kapnak elégtelen ellátást. Ezért sokan fordulnak a magánkórházak felé, ott azonban a kezelések ára egyre emelkedik, így sokan nem tudják vállalni a magánklinikán felajánlott műtét költségeit. Tehetetlen vagyok, amikor tőlem várják, hogy megfelelő kezelési helyekre juttassam be őket (ugyanis még a daganatos betegeknél is nagyon hosszú, hónapok a diagnosztika és kezelés elkezdése közötti idő). Sajnos nem tudom a rendszer hibáit megoldani, mindenkinek saját magának kell megtalálnia a számára megfizethető és megfelelő ellátást.
Az átalakítással kapcsolatos döntések továbbra is ötletszerűek, kimunkálatlanok, és nem javítanak, inkább csak tovább rontanak a helyzeten. Nem vagyok túl vidám emiatt. Az egészségügyben dolgozók a betegek érdekében szeretnének dolgozni, de a munkakörülmények lassan olyanokká válnak, hogy a dolgozók kiégnek a rájuk nehezedő nyomás miatt. A rendszerhibák ellen tehetetlenek vagyunk, azokat a kormányzatnak kellene orvosolnia a katonai szigor bevezetése helyett. Hogyan tudna valaki empatikus lenni a másikkal, amikor parancsszavakat kiabálnak felé? Mi nem rendfenntartással, emberek térdre kényszerítésével, fegyelmezésével foglalkozunk, mint a fölénk rendelt miniszter. Nekünk beteg emberek testével és lelkével kellene törődnünk – de hogyan tudunk majd, ha mi is megnyomorodunk? A kiszámítható jövő, a nyugalom, a munka megbecsülése, a megfelelő munkakörülmények miatt a fiatalok részére a külföldi munkavállalás lehet a jövő. A megmaradó egészségügyi dolgozók pedig egyre csak fogyatkoznak. Hát, Önök ebbe a rendszerbe fognak majd belekerülni, ha betegek lesznek…

Csak bizakodnunk lehet, hogy a jövő év során valahogy mégis jobb irányba fordul a folyamat, ehhez kívánunk minden kedves látogatónknak és páciensünknek boldog új évet!

Dr. Bata Barnabás és munkatársnői