Külső fordítás?

A hírekben gyakran hallható, hogy túl sok császármetszést végzünk. Ezek az információk azért félrevezetőek, mert az, hogy egy szülés végül hogyan végződik, nagyon sok tényezőtől függ. Ezen tényezők mérlegelése a szülészorvos feladata, és ha úgy ítéli meg, hogy a kisbaba és az anyuka egészsége úgy óvható meg legjobban, hogy nem normál szülés történik, akkor császármetszést választ.

Ilyen mérlegeledő körülmény például a medencevégű fekvés, amikor a kisbaba nem a szokásos módon, fejjel lefelé készülődik a megszületésre, hanem a feneke néz a szülőcsatorna felé. Ilyenkor is lehet spontán szülés, de jóval nagyobb kockázattal jár, és gyakrabban alakulhat ki szövődmény is. Vannak olyan kórházak, ahol szóba sem jön a medencevégű, Bracht-szerinti szülésvezetés (,minden ilyen esetben csakis császármetszést végeznek), ezért az ott dolgozó orvosok nem is tanulták, nem is ismerik a fogásokat, nem alakul ki gyakorlatuk az ilyen szülés vezetésében. (Hasonló tapasztalható a fogó használatával kapcsolatban a normál szülésként kezdődő, majd a szülőcsatornában elakadó kisbabák esetében, itt a vacuum- fejek használata szorította ki a gyakorlatból ezt a szülés befejező módszert.) Bizonyos vallási területeken a magzat neme dönti el, hogy spontán szülésbe bocsátják vagy megoperálják-e a terhest, mivel az elől jövő magzati szerv működése, szerintük, nem lesz megfelelő (farfekvés – spermiumképződés).

Medencevégű fekvés esetén a spontán szülés elősegítésére a „külső fordítást” használjuk – a 36-37. héten megfelelő magzati méretek és anyai paraméterek esetén megpróbálják átterelni- beforgatni megfelelő irányba, koponya végű fekvésbe a magzatot. Ezt a módszert Szegeden, tudomásom szerint, régebben gyakran alkalmazták, manapság viszont csak a Róbert Magánkórházban, dr. Siklós Pál osztályvezető főorvos végzi.

Nemrég módom volt részt venni egy ilyen szülésben, egy másodszor szülő kismama külső fordítását láttam, akinek nagyon szép élménye volt az előző, koponya végű spontán szülése, ezért az internetes információk alapján felkereste a főorvost. Az ultrahang vizsgálat alapján a magzat 3000- 3200 g-os volt, a méhszáj csak kissé nyitott, az anyai hasfal laza volt, és a méh nem volt görcsös állapotban. A külső fordítás beleegyező dokumentumainak kitöltése után kezdtük a beavatkozást. Folyamatos ultrahang ellenőrzés mellett egy orvos és egy szülésznő segédkezett. A főorvos óvatos, de mégis határozott külső, ívelt nyomással igyekezett terelni a fart a megfelelő pozícióba, míg eközben a segítő orvosnő a koponyát igyekezett lefelé irányítani. Minden egyes fordítási kísérlet után ultrahanggal ellenőrizték a magzatot, a pozíciót. Az elmúlt években több mint 50%-ban volt sikeres ez a manőver (ez egy nagyon jó szám!), ebben az esetben többszöri kísérletre sem sikerült kedvező, koponya végű helyzetbe fordítani a magzatot.

Ebben az esetben a kismamának azt a felvilágosítást adtuk, hogy a faros spontán szülés feltételei adottak, de elképzelhető, hogy a szülést vezető intézményben császármetszést fognak javasolni, ami szakmailag szintén jó döntés.